Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A Chelsea-nek története során mindig is csak egy stadionja volt, és ez a Stamford Bridge. Az ország egyik leghíresebb arénájaként számon tartott stadionban rendeztek már FA-kupa-finálét, krikett és amerikai futball mérkőzést is, de agárfuttatásnak és salakmotor versenynek is helyszínt adott már.

Hivatalosan 1877. április 28-án nyitotta meg kapuit, tervezője Archibald Leitch, egy híres skót mérnök volt. Nevét a közelben folyó patakról és annak hídjáról kaphatta. A 18. századi londoni várostérképeken egy Stanford Creek nevű patak volt látható, amely keresztül folyt a Fulham Road, pontosabban a Sanford Bridge alatt. Valószínűleg a folyó és a híd nevének összegyúrásából és egy betűcserét követően alakult ki a stadion mai neve.

A pályát történetének első 28 évében szinte kizárólag csak a London Athletics Club használta: atlétika versenyeket rendeztek rajta. 1904-ben azonban a Mears testvérek lettek az új tulajdonosok, akik futball arénának szerették volna a Bridge-et felhasználni. Először a Fulham FC-nek ajánlották fel, de a klub nem akart a Craven Cottage-ről elköltözni. Így aztán Mears-ék úgy látták, hogy a legegyszerűbb megoldás saját futballklubot alapítani. Miután a Fulham FC név már foglalt volt - a London FC, Kensington FC, Stamford Bridge FC neveket pedig elvetették -, Chelsea FC lett a klub neve a kerület nevéből fakadóan.

Az eredeti aréna 100.000 fő befogadására is alkalmas volt egy 110 méter hosszú, 5.000 fő befogadására alkalmas ülőhelyes lelátóval a keleti oldalon, és körülötte egy 95 ezres betonteknővel. Először a 30-as években változtattak rajta jelentősen, akkor a déli oldalon egy tetővel ellátott fedett tribünt építettek, mely Shed End-ként vált ismerhetté, és ez volt a Chelsea legfanatikusabb, leghűségesebb drukkereinek a törzshelye a mérkőzéseken. Az északi részen is változtattak, a North Stand 1939-ben épült fel.

1964-ben változtattak újból a tulajdonosok a szerkezeten. A nyugati részen felépült a West Stand, amely 3/4 részén különálló székekkel volt felszerelve, míg 1/4 részben betonlapokból állt. A kisebb rész egyébként a Benches nevet kapta a közönségtől, amely kispadot jelent.

A 70-es évek elején a vezetőség egy ötvenezres, csak ülőhelyes arénává szerette volna átépíteni a Bridge-et. A munkálatok az East Stand-en kezdődtek meg - az új háromszintes tribün az akkori építészet kiemelkedő teljesítménye volt, és gyakorlatilag még ma is áll -, azonban a rengeteg pénzt felemésztő újítás a csőd szélére sodorta a klubot. A Stamford Bridge-et egy ingatlanfejlesztő cég vásárolta meg, amely bevásárlóközpontot építtetett volna a területen.

Az új tulajdonos, Ken Bates végül hosszas csatározások után 1992-ben szerezte vissza a Stamford Bridge tulajdonjogát az ingatlanfejlesztőktől, akik később csődbe mentek.

1994 nyarán az országos stadionrekonstrukciós program keretei közt elkezdték a North Stand-et átalakítani. A régebben a vendég szurkolók szektoraként számon tartott rész új neve a Matthew Harding Stand lett a helikopterbalesetben elhunyt klubigazgató emlékére, és mostanában a leghangosabb tagok tanyáznak itt a meccsek alatt.

A modernizálás 1997-ben folytatódott, amikor a Shed End Stand-et felújították, majd felépült a Chelsea Village Hotel is a stadion mellett. A West Stand újításánál problémák adódtak az építési engedély hiányában. Végül 2001-re felépült az új tribün, amely jelenleg az aréna lemodernebb, legszebb és legnagyobb (13.500 férőhely) része. Az új lelátók sokkal közelebb kerültek a pályához, így nem csoda, hogy a z atmoszféra mindig fantasztikus a mérkőzéseken.

A stadion jelenlegi befogadóképessége 42.055 fő. A terület, a pálya és a Chelsea névhasználati joga a szurkolók által alapított részvénytársaság, a Chelsea Pitch Owners (magyarul Chelsea Pálya Tulajdonosok) birtokában van. A CPO-t azért hozták létre, hogy a stadion ne kerülhessen újra más tulajdonosokhoz, de ez azt is eredményezi, hogy ha a klub új arénába szeretne költözni, akkor a Chelsea FC nevet továbbá már nem használhatná.

Mivel mindig teltház van, ezért felmerült a gondolat, hogy a Bridge-et további 10 ezer hellyel kibővítenék, de ez nem igazán lehetséges, mivel az 51.000 négyzetméteres területet főút és két vasútvonal zárja körül. A közelben épült még fel a Chelse Village szórakoztatónegyed, amely magába foglal két 4 csillagos hotelt, öt éttermet, több konferencia- és dísztermet, nightclubot, föld alatti parkolót, egészség centrumot és természetesen az ajándékboltot is. A klub 100 éves évfordulójára újjávarászolták a Chelsea múzeumát, amelyben a drukkerek évtizedekre lebontva ismerhetik meg szeretett csapatuk történelmét.